A november elsejei munkaszüneti nap okán a múlt héten kedden volt a hét első plenáris ülése. Tóbiás József napirend előtti felszólalásában Fekete Keddnek nevezte azt a napot, mondván a Fidesz-KDNP kormánya az AB jogszűkítésével a magyar demokrácia ellen követett el merényletet. Mivel az AB-ügyet már ebben a lapban, és máshol is agyonbeszéltük, nem ezzel akarok most foglalkozni, hanem valami ennél is lényegesebbel. A keddi nap a szocialisták számára ugyanis nem fekete nap volt véleményem szerint, hanem egy vörös betűs ünnep. Miért? Nézzük hát, mi történt!

Magam részéről a napirend előtti felszólalásomban utaltam arra, hogy egyáltalán nem elegáns, ha az az MSZP védi a demokráciát, amelyik kormányon még az emberek közé lövetett, amely tönkreverte a gazdaságot, és tett földönfutóvá százezreket, és amelyik jogi, titkosszolgálati és médiadiktatúrát gyakorolt mindenki felett, aki felemelte a szavát a politikája ellen. Sőt, utaltam rá, hogy inkább örülniük kellene, hogy még szabadlábon vannak, mert ha nem a Fidesz vezetné az elszámoltatást, hanem mondjuk Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam, akkor őket már nem a nevükön, hanem a számukon szólítanák. A beszédem végén Kövér László házelnök megkért, hogy utcai rendezvényeken szokásos hangnemben ne beszéljek a képviselőtársaimról. Mi történt? Az a Fidesz-politikus, aki a választási kampányban számtalan újság címlapján szerepelt elszánt tekintettel, ellentmondást nem tűrő arccal és az „elszámoltatunk mindenkit” szlogen társaságában, most megvédte a szocialista képviselőket. Meglepő volt, de aztán kiderült, hogy a vörös keddnek ez még csak a kezdete.

A Jobbik egyik fontos választási ígérete volt, hogy az egykori kommunista csúcsvezetők több százezer forintos nyugdíját vissza kell nyesni minimálra, ahogy azt nemrégiben Lengyelország megtette. A társadalom igazságérzetét joggal bántja, hogy azok az emberek, akik 40+20 éven keresztül pusztították ezt az országot, a mi szent hazánkat, akik egy bukott diktatúra legfőbb vezetői voltak, akik 1990-ben egy üresre lopott nyugdíjkasszát hagytak az országra, azok most büntetlenül lógassák a lábukat, mi több luxusnyugdíjakat kapjanak. Az ügy különösen kínossá vált, és felkorbácsolta az emberek indulatait, amikor kiderült, hogy Biszku Béla állítólag több mint 600 ezer forintos nyugdíjon tölti „megérdemelt pihenését”. A Jobbik nem várt tovább a kormányra, elkészítette a presztízsnyugdíjak visszanyeséséről szóló törvényjavaslatát, és azt benyújtotta az Országgyűlés elé. A bizottsági szinten még átjött a javaslat, de a Fidesz azóta már négyszer szavazta le az Országgyűlésben a javaslat napirendre vételét. Mi persze nem engedünk, így minden héten újra szavaztatunk. Egyenlőre eredmény nélkül. A Fidesz következetesen védi Biszku Béla és a hozzá hasonló emberi roncsok nyugdíját, hogy miért, azt az olvasó fantáziájára bízom. A vörös kedd tovább folytatódott.

És végül jött az utolsó tányér – ez esetben nem fekete, hanem – vörös leves. Köztudomású, hogy Magyarországon van két ember, aki bizottsági meghallgatására nem ment el, sőt, cinikus nyilatkozataikkal még tovább tetézték arcátlanságukat. Gyurcsány Ferencről és Szilvásy Györgyről van szó, akik nem jelentek meg a 2006-os eseményeket vizsgáló bizottság ülésén. (Az már csak hab a tortán, hogy az Alkotmányt ennyire semmibe vevő Gyurcsány, néhány hét múlva egy tüntetésen éppen az Alkotmányt védte. Jaj, de megható!) Az ügy szintén nagy vihart kavart. Gulyás Gergely, a bizottság fideszes vezetője nyilatkozata szerint abban bízik, hogy olyan politikai légkör alakul majd ki, ahol ilyen nem fordulhat elő. A tévémaci a nyilatkozat után fogta a kis paprikajancsit, ásított egy nagyot, és lepihent az ágyikójába… Könyörgöm?! Gyurcsány Ferenc megjavulására apellálunk? A Jobbik nem ezt tette. Gaudi-Nagy Tamás törvényjavaslattal állt elő, amely két éves szabadságvesztéssel büntette volna azt, aki nem jelenik meg egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt. Az eredmény sejthető. A Fidesz-többségen ez sem ment át.

Szóval, kedves olvasó, aki a Fideszre szavazott, mert elszámoltatást, igazságot, végre igazságot várt ebben az országban, azt kérem, hogy gondolkodjon el Kövér László megjegyzésén, valamint a két javaslatunkkal kapcsolatos hozzáállásán a kétharmados többségnek. Ha valaki kétharmaddal a birtokában nem tud elszámoltatni, az nem is akar. Lehet, hogy ez sok széplelkű polgári-konzervatív ember számára egyenlőre megemészthetetlen gondolat. Bizonyára sokan még tiltakoznak, küzdenek is lelkükben ellene, de a tény az tény marad. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét.

Vona Gábor

(A cikk megjelent a bar!kád hetilap múlt heti számában.)